Új tudományos publikáció jelent meg a kritikus szervezetek rezilienciájáról, amely az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok szabályozási és intézményi megközelítéseit hasonlítja össze. A tanulmány szerzői Kocsis Zoltán és Vass Gyula, a publikáció a Hadmérnök folyóirat 2026. évi 1. számában jelent meg.
Miért került előtérbe a kritikus szervezetek rezilienciája?
A kritikus infrastruktúrák és az alapvető szolgáltatásokat biztosító szervezetek működőképessége napjainkra a katasztrófavédelem, a közigazgatás, a gazdaság és a nemzetbiztonság szempontjából egyaránt meghatározó kérdéssé vált.
A reziliencia ebben az összefüggésben nem kizárólag egy adott veszélyhelyzet megelőzését jelenti. Magában foglalja azt a képességet is, hogy egy szervezet felkészüljön a rendkívüli eseményekre, ellenálljon azok hatásainak, megfelelően reagáljon, majd a lehető legrövidebb időn belül helyreállítsa működését.
Ennek jelentősége különösen nagy azoknál a szervezeteknél, amelyek kiesése vagy működési zavara közvetlenül érintheti a lakosság ellátását, a gazdaság működését, a közbiztonságot vagy más alapvető társadalmi funkciókat.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok eltérő megközelítése
Kocsis Zoltán és Vass Gyula tanulmánya részletesen vizsgálja, hogyan alakult a kritikus infrastruktúrák és kritikus szervezetek ellenálló képességének szabályozása az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban.
A két rendszer célja nagyrészt azonos: az alapvető társadalmi és gazdasági szolgáltatások folyamatosságának biztosítása, valamint a természeti, technológiai és emberi eredetű fenyegetésekkel szembeni ellenálló képesség növelése. Az alkalmazott szabályozási eszközök között ugyanakkor jelentős különbségek alakultak ki.
Az Európai Unió megközelítése
Az Európai Unióban egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a jogilag kötelező követelmények és az egységes európai szabályozási keretek.
Ennek egyik meghatározó eleme az (EU) 2022/2557 irányelv, vagyis a CER-irányelv (Critical Entities Resilience Directive), amely a kritikus szervezetek rezilienciájának növelését helyezi középpontba.
A megközelítés lényege, hogy a kritikus szolgáltatásokat biztosító szervezeteknek ne kizárólag egy-egy konkrét veszélyforrással szemben kelljen védekezniük, hanem átfogó kockázati szemlélet alapján kelljen felkészülniük a működésüket veszélyeztető eseményekre.
Az Egyesült Államok megközelítése
Az Egyesült Államok kritikusinfrastruktúra-védelmi rendszere hagyományosan nagyobb mértékben épített az állami és magánszektorbeli szereplők együttműködésére, stratégiai iránymutatásokra és önkéntes partnerségekre.
Ennek hátterében többek között az áll, hogy az amerikai kritikus infrastruktúrák jelentős része magántulajdonban vagy magánüzemeltetésben van.
A tanulmány ugyanakkor arra is rámutat, hogy az amerikai rendszer az elmúlt időszakban változáson ment keresztül: a korábbi, alapvetően együttműködésre és ajánlásokra épülő megközelítés mellett egyre több kötelezőbb jellegű biztonsági és rezilienciaelvárás jelenik meg.
Az „összveszély” megközelítés szerepe
A tanulmány egyik fontos közös pontként azonosítja az úgynevezett összveszély-megközelítést (all-hazards approach).
Ennek lényege, hogy a szervezetek felkészülését nem kizárólag egy meghatározott eseménytípusra – például természeti katasztrófára vagy kibertámadásra – kell felépíteni. A cél olyan szervezeti és működési képességek kialakítása, amelyek többféle veszélyhelyzet esetén is alkalmazhatók.
Ilyen esemény lehet többek között:
- természeti katasztrófa,
- ipari vagy technológiai esemény,
- járványhelyzet,
- energia- vagy ellátási zavar,
- kibertámadás,
- szándékos károkozás,
- illetve egyéb, a szervezet alapvető működését veszélyeztető krízis.
A reziliencia szempontjából ezért a megelőzés mellett egyre nagyobb jelentősége van az üzletmenet-folytonosságnak, a reagálási képességnek, a helyreállításnak és a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodásnak.
Közeledhet egymáshoz az európai és az amerikai modell
A szerzők megállapítása szerint az európai és az amerikai megközelítés közötti különbségek ellenére a két rendszer fejlődése egyre több közös elemet mutat.
Míg az Európai Unió elsősorban kötelező jogszabályi követelményekkel és átfogó szabályozással erősíti a kritikus szervezetek ellenálló képességét, addig az Egyesült Államok hagyományosan az együttműködésre és stratégiai iránymutatásokra épített. Az újabb amerikai intézkedések azonban már erősebb szabályozási elemeket is tartalmaznak.
A folyamat a tanulmány szerint egyfajta hibrid rezilienciamodell kialakulása felé mutathat, amelyben a jogszabályi követelmények, a kockázatalapú gondolkodás, az állami koordináció és a szervezetek közötti együttműködés egyaránt fontos szerepet kap.
Miért fontos mindez a gyakorlatban?
A kritikus szervezetek rezilienciájának kérdése jóval túlmutat a jogszabályi megfelelésen. Egy szervezet tényleges ellenálló képességét az határozza meg, hogy egy váratlan esemény bekövetkezésekor mennyire képes fenntartani alapvető funkcióit, kezelni a kialakult helyzetet és helyreállítani a normál működést.
Ehhez többek között megfelelő kockázatértékelésre, szervezeti felkészültségre, védelmi intézkedésekre, üzletmenet-folytonossági tervezésre, gyakorlatokra és rendszeresen felülvizsgált eljárásokra van szükség.
Az európai szabályozási környezet fejlődése jól mutatja, hogy a kritikus szervezetek esetében a reziliencia a következő években várhatóan még hangsúlyosabb részévé válik a biztonsági és kockázatkezelési követelményeknek.
A tanulmány adatai
Cím: A kritikus szervezetek rezilienciája különös tekintettel az EU–USA szabályozási keretek összehasonlítására
Szerzők: Kocsis Zoltán, Vass Gyula
Folyóirat: Hadmérnök
Évfolyam: 21. évfolyam, 1. szám
Oldalak: 125–135.
Megjelenés éve: 2026
DOI: 10.32567/hm.2026.1.8
A teljes tanulmány elérhető a Hadmérnök folyóirat oldalán:
A publikáció megnyitása
Kocsis Zoltán további tudományos munkái:
ORCID szerzői profil megtekintése
